A közös Európa gondolata már a második világháború után megfogalmazódott. 1957-ben Rómában létrejött az Európai Gazdasági Közösség, melynek eredeti szándéka szerint a gazdasági együttműködés, az egymásrautaltság segít majd elkerülni a háborús konfliktusok kirobbanását. A nagy, közös gazdaság egységes pénzügyi működésének előkészítését már 1958-ban elkezdték. Irigylésre méltóan hosszú időt adtak maguknak, hogy átgondoltan, megalapozottan, előre meghatározott – és folyamatosan betartott – ütemterv szerint haladjanak kitűzött közös céljuk felé. 45 év kitartó munkájának eredményét: a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalmának születését ünnepelte Nyugat-Európa EUfórikus hangulatban 2002. január 1-jén.
    Persze hogy voltak nehézségek, állandó változások. De a problémákat fel lehet fogni megoldandó feladatként, a változatlanság pedig csak egy elméleti fogalom. Az előre elhatározott változtatásokra közös felkészülés viszont a gyakorlatban is járható.

Milyen gazdasági előnyöket jelent az Európai Gazdasági és Monetáris Unió?
A piaci szereplők számának növekedése erősíti a gazdasági versenyt, ezáltal nő a hatékonyság, a szabadon áramló tőkéket pedig e helyeken fektetik be, mert itt számíthatnak a legjövedelmezőbb megtérülésre. A valós hatékonyságnövekedés mérhetőségének akadályai (védővámok, kötött tőkeáramlás, eltérő adórendszerek, monetáris politikával kozmetikázható országjelentések, eltérő fizetőeszközök árfolyam-ingadozásai okozta pénzügyi instabilitás) hárultak el az egységes gazdasági és pénzügyi rendszer megalkotásával. Ennek eléréséhez az utolsó nagy lélegzetet majdnem tíz évvel ezelőtt vették az EU-ban: a hosszú távú közös gazdasági célkitűzéssel egyidőben, a pénzügyi stabilitás érdekében nemzeti valutáik középárfolyamait rögzítették, de országaik valós gazdasági erejének mérhetősége végett ą15 százalékos, úgynevezett intervenciós sávval bővítették. Az árfolyamok hamarosan stabilizálódtak, amely a tagországok gazdasági megerősödéséhez vezetett.

Chmelár Veronika