Régóta készülődtünk a „mindenséggel”, de legalábbis a világpiaci folyamatokkal megmérni magunkat: tavaly májusban a forint középárfolyam ±15%-os sávszélesítésével megtettük az első jelentős lépést ez irányban.

Némi egyszerűsítéssel elmondható, hogy egyes országok egymáshoz viszonyított devizaárfolyamai az országok gazdasági erejét fejezik ki. Persze monetáris politikával sok minden befolyásolható, és szükség esetén ezt a kormányok meg is teszik, a gazdasági tisztánlátás szempontjából azonban legegészségesebb a pénzügyi beavatkozások nélkül alakuló devizaárfolyamok mutatta valós kép. Ez európai uniós tagságunk egyik elengedhetetlen feltétele. E mérföldkőhöz érkezett a magyar gazdaság, amikor 70 év óta először megszűntek a magyar fizetőeszközt érintő korlátozások: október 1-jétől a forint szabadon átváltható, illetve 1 euróhoz viszonyított árfolyamát 276,1 forint ±15%-ban rögzítették. Az intervenciós sávnak nevezett ±15 százalékon belül lebegő forint árfolyamrendszere az euróéval azonos és az Európai Unióba kerülésünket követően hazánkban az euró bevezetésére alkalmas. Ehhez persze sok feltételt kell még teljesítenünk, mint például az árstabilitást, vagyis az infláció legfeljebb évi 2-3 százalékosra csökkentését.
    Egyelőre azonban a jobb jövő elérése érdekében tett befektetési nehézségekkel küzdünk. Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. A tavaly májusi árfolyam-sávszélesítés óta a forint folyamatosan erősödött; ma 243 forintot kell csak adnunk 1 euróért. Ez jó, amennyiben hazánk gazdasági erejét mutatja. Nyitott – vagyis sokat exportáló és importáló – ország lévén azonban különböző módon érinti résztvevőit. Az elmúlt három évben az EU országaival kötött üzleti szerződések többnyire euró alapúak voltak. A forinterősödéssel jól jártak az importálók, hiszen 1 euróért kevesebb forintot kell fizetniük, az exportálók ugyanennyivel jártak rosszabbul, mert kivitelükért lényegesen kevesebb árbevételhez jutnak az eredetileg kalkulálthoz képest.
    A magyar csomagolóanyag-gyártókat is eltérően érintette nagy pénzügyi lépésünk leendő EU-tagságunk felé. Az alábbiakban az érintettek illetve szakértők mondják el véleményüket, tapasztalataikat, továbbá a jövőre vonatkozó meglátásaikat.

Balog Miklós szakértő, a korábbi Cofinec Hungary Rt. (Közép-Kelet-Európa legnagyobb csomagolóanyag-gyártója) elnök-vezérigazgatója:
    – A csomagolóanyag-gyártók közül azok jártak jól, akik sokat importálnak és keveset exportálnak. Nagyjából egyensúlyban maradtak, akik hasonló nagyságrendben vásárolnak külföldről, illetve értékesítik termékeiket ott. Kimondottan súlyosan érintette a hazai alapanyagokból gyártó, sokat exportálókat a forint erősödése. Hosszú távon persze a cégeknek is az inflációmentes gazdasági környezet a legjobb, hiszen üzleti döntéseik hatásai, várható eredményei jobban kiszámíthatók. Vigyáznunk kellene ezért, nehogy országunk ismét eladósodjon, mert ez újabb forintleértékelést vonna maga után, ami gazdaságunk gyengülését jelentené.

Viszkei György, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség főtitkára:
    – Ágazatunk résztvevőinek többsége régóta német márkában kötötte külföldi szerződéseit. Az euró bevezetése és különféle devizanemekre váltása egyszerű számtani művelet volt. A forint EU árfolyamrendszerű ±15 százalékos lebegtetése viszont keményen érintette a nagy nettó exportőröket. A forint folyamatos erősödése, jelenlegi (középárfolyamhoz viszonyított) mínusz 11 százalékon állása e cégek exportbevételeinek 6-8 százalékos csökkenését jelentette, miközben költségeik mindössze 1 százalékkal mérséklődtek. Ezek a tényezők megrengették az iparágban elérhető, átlagosan 7-8 százalékos nyereséggel működő nagy exportálókat. Az összességében 5-7 százalékos jövedelmezőségromlás nullszaldóssá, vagy veszteségessé tette őket. Megpróbálnak persze helyzetükön javítani, szerződéseiket a megváltozott feltételekhez igazítani. Ha ez nem sikerül, igyekeznek a legkevésbé jövedelmező exportszerződéseiket felmondani. Ilyenkor a mérlegelés alapja, hogy a szerződés teljesítésén (veszteségtermelés) vagy felmondásán (kártérítés) buknak-e kevesebbet. E folyamatokra érthető reagálásként várható az export csökkenése.

Péter István, a békéscsabai Cofinec Kner Címkegyártó Kft. ügyvezető igazgatója:
    – Az euróra áttérést Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt megkezdték. A Cofinec Hungary Rt. profilok szerinti értékesítése után cégünk a címkegyártást folytatta. Osztrák tulajdonosunk már tavaly euróban is és forintban is kérte valamennyi jelentésünket. Nagy alapanyagimportőrként és termelésünknek csak 5 százalékát exportálóként mi jól jártunk a forinterősödésből adódó árfolyamnyereséggel. Lényegesen megkönnyítette számításainkat, az árak összehasonlítását az euró bevezetése. A korábbi 12 valutanem helyett sokkal egyszerűbb egyetlen árfolyammal dolgozni. Tisztánlátásunk nőtt a beszerzési, értékesítési, kereskedelmi, pénzügyi, de még a termékmenedzseri területen is.

Fábián Endre, a kecskeméti M-real Petőfi Nyomda Kft. ügyvezető igazgatója:
    – A magyar kartondobozgyártás 62 százalékát adjuk a magas minőségű kartondobozok és háromrétegű hullámdobozok előállításával. Finn tulajdonosunk szakmai befektető, erős pénzügyi háttérrel és stabil alapanyagforrással. Számításaink évek óta német márka alapúak, melynek árfolyama három éve az euróhoz rögzített. A lebegő forint erősödése nagyjából kiegyenlíti ellenkező jelű hatásait cégünkön belül. Külföldi beszerzésünk és értékesítésünk fele-fele arányú a teljeshez viszonyítva. Ugyanakkor vevőink 85 százaléka multinacionális cég. A nagy és biztos megrendelők felé azonban csak egyszámjegyű nettó profitot tudunk érvényesíteni. Ez, egy ilyen nagy, 10-12 milliárd forintos forgalmú cégnél hosszú távú megélhetést biztosíthat, de nyereségességünket tényleges teljesítményünk helyett a forint kétszámjegyű árfolyamváltozása határozhatja meg. Emellett az egyre olcsóbbá váló import miatt attól is tarthatunk, hogy egyszer csak vevőink is inkább külföldön rendelik meg jelenleg nálunk gyártott termékeiket. Ez veszélyezteti a hazai termelést, illetve foglalkoztatást. Pozíciónk megtartása érdekében többféle intézkedést tettünk. Mindenekelőtt percre készek vagyunk pénzügyeinkben, illetve egyensúlyban tartjuk külföldi beszerzéseinket és értékesítésünket. A magyar kereskedelmi cégeken keresztül vásárolt import alapanyagoknál árcsökkentést értünk el. Szerződéseinket mindinkább euróalapokon kötjük. Legfontosabb azonban, hogy idén a korábbi éveknél is jobban, 10 százalékkal akarjuk növelni hatékonyságunkat.

Bierer János, a szennai Szenna Pack Kft. ügyvezető igazgatója:
    – 15 éves cégünk 1996 óta működik teljes magántulajdonként. Az ország érdekeivel megegyező irányba, arccal az export felé fordítottuk vállalkozásunkat. Hosszú évek kemény munkájával sikerült bekerülnünk nagy multinacionális cégekhez, mint például az Unilever, vagy a Wella. Értékesítésünk exporthányada tavalyelőtt 90 százalék, tavaly 95 százalék volt. Minket övön alul ért a forint erősödése. 2,6 millárdos éves forgalmunkkal, az ágazatban elérhető 7-8 százalékos nyereséget nagyjából elvitte az árfolyamveszteség. A multikat egyáltalán nem érdekli profitabilitásunk és a megállapodott árakon egy fillérrel sem hajlandók változtatni. Mi több, a tavaly szeptember 11-i események után bekövetkezett alumínium világpiaci árcsökkenését felénk is érvényesítették. Még az a veszély is fenyeget minket, hogy ha máshol olcsóbban tudnak beszerezni, elveszítjük megrendeléseiket. Kozmetikai csomagolóagyagokat gyártunk, beruházásaink ennek megfelelően profilspecifikusak voltak. Komoly hiteleket vettünk fel, amelyeket törlesztenünk kell. A nagyon kicsi hazai kozmetikai ipar nem tud termékeink számottevő felvevőpiaca lenni. Keressük a kiutat és szívesen váltanánk profilt is, ami persze újabb beruházásokat igényelne. Ennek forrása – elillant nyereségünk híján – újabb hitelfelvétel lehetne, ehhez azonban, még törlesztendő adósságaink miatt nem tudunk hozzájutni. Mozgásterünk annyira beszűkült, hogy a közelmúltban területfejlesztésre elnyert támogatást vissza kellett adnunk, mert a saját részt nem tudtuk hozzátenni. 220 embernek adott tisztességes megélhetést eddig cégünk. Még nem látjuk kristálytisztán, hogyan éljük túl a következő 2-3 évet.

Chmelár Veronika