Ez itt a kérdés, amire válaszolnunk kell rövidesen, és felelős döntést csak elegendő információ ismeretében hozhatunk. De hol kaphatunk kérdéseinkre hiteles válaszokat? Ez folyik a csapból is egy ideje? Meglehet – annak, akinek van csapja. És aki a kútból vödörrel meri még ma is a vizet? Rádiója és televíziója persze annak is lehet, de záros határidőn belül garantáltan vezetékes vize és csatornája is lesz, mert Európai Unió-s tagságunk egyik feltétele az infrastruktúra kötelező fejlesztése. Varázsütésre persze nem fog ott teremni valamennyi településen az összkomfort, de a belépéssel határidős ügyletekké válik sok minden, ami az EU-ban már megvalósult és ami – valljuk be őszintén – sokunk számára irigylésre méltó.

Figyelő szemeinket 1990-ben vetettük ismét Európára, amikor is a politikai rendszerváltást követően megválasztott első kormány jelezte csatlakozási szándékát az Európai Közösséghez. Az integrálódásban több évtizedes tapasztalattal rendelkező EK első lépésként társulási szerződést ajánlott, majd írt alá a visegrádi országokkal 1991 végén. Két évvel később a koppenhágai csúcstalálkozón az EU-tagállamok bejelentették, hogy elfogadják további országok tagsági kérelmét, amennyiben azok teljesítik a csatlakozás feltételeit: stabilan működő demokratikus intézményrendszert, működő és versenyképes piacgazdaságot alakítanak ki, valamint átveszik és alkalmazzák a tagsági kötelezettségeket. Magyarország már 1994-ben kérte felvételét, a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről azonban csak 1997 végén döntött az Európai Bizottság. Tizenéves munka eredménye tehát, hogy tavaly az utolsó akadályok is elhárultak Magyaroszág jövő májusi uniós tagsága elől. Ehhez azonban idén április 12-én többségünk egyetértő szavazatára is szükség lesz.

Mindenekelőtt azokra az Európai Unió-s alapértékekre, amelyek nemzetek gyors fejlődését, felemelkedését hozták. Ezek: a biztonság (béke, közbiztonság, környezeti és szociális biztonság), demokrácia, tolerancia, szolidaritás, közös kulturális hagyományok. Az EU fő célkitűzése az érdekközösségen alapuló egységes piac működtetése, amelyből következik a jólét, növekvő életszínvonal, gazdasági és szociális kohézió, minőségi termék- és szolgáltatáskínálat. Kiemelendő még a tisztességes verseny kultúrája minden területen.
    De szép is lenne... mondhatja most néhány kedves olvasó. A Külső Bécsi úton túl azonban már igencsak előrehaladott állapotában virágoznak ezen értékek. Könnyű nekik, folytathatnánk az elmélkedést. Vannak azonban az EU-nak olyan tagjai is, akik hozzánk hasonló körülményekből startoltak, és mára lássatok csodát... Írország az EK-átlag feléről harminc év alatt meghaladta az uniós egy főre jutó GDP-átlagszintet. Spanyolország kimondottan szegénységből fejlődött szédítő sebességgel Európa nyaralójává 1986-os belépése óta. Egyes szakértői vélemények szerint Magyarország Németországhoz viszonyított jelenlegi ötvenszázalékos életszínvonala EU-tagságunk esetén 2010-re 67-70 százalékpontra fog növekedni.

A választás rajtunk múlik. Jó-jó, akadékoskodhatnak tovább a borúlátók. De mi a garancia arra, hogy a menyasszony olyan szép lesz, mint amilyennek most lefestik? Minden változás kockázattal jár, és az előttünk lévő jó példák ellenére félelmeinket is le kell küzdeni.
    Mindenekelőtt a gazdaság gerincét adó kis- és középvállalkozók tartanak a jóval fejlettebb EU-tagországok magasabb technikai és szervezettségi színvonalától, ami egy nyílt versenyben a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe hozhatja őket. Ugyanakkor a lakosság egészénél jóval pozitívabban gondolkodnak a csatlakozás előny–hátrány mérlegéről. Az EU-tagság hatásairól másoknál több, árnyaltabb, összetettebb képpel rendelkeznek. Bíznak a csatlakozás gazdasági előnyeiben, hisznek a piac bővülésében, a kereskedelem fellendülésében és általánosságban Magyarország felzárkózásában a fejlettebb régiókhoz. Tudják, hogy az EU-csatlakozás a legfőbb eszköze annak a modernizációs folyamatnak, amely Magyarországot a legfejlettebb piacgazdaságok, a magyar vállalkozásokat pedig a legversenyképesebb piaci szereplők közé emeli. Vegyes érzelmeik mérlegét a csatlakozás oldalára billenti, hogy hetven százalékuk folyamatosan informálódik az EU kínálta lehetőségekről, amelynek kihasználása saját helyzetismeretük függvénye.
    Az uniós előnyök javunkra fordításához persze sok mindent meg is kell tanulnunk, például nyelveket, avagy a pályázatok helyes elkészítését, és ami szintén nagyon fontos: állandó informálódást saját lehetőségeinkről.

Magyarországon több intézmény felelős az EU-kommunikációs feladatok összehangolásáért. Kormányzati szinten a Külügyminisztérium koordinálja egyfelől Magyarország bemutatását az EU intézményei, tagországai és lakossága felé, másfelől a hazánkba irányuló információkat a magyar csatlakozási feltételekről és folyamatról.
    Az EU Kommunikációs Tárcaközi Bizottság a szaktárcák közötti koordinációt végzi. A szaktárcák – elsősorban a minisztériumok – felelősek a saját területükön működő szakmai-érdekképviseleti és regionális szervezetekkel való kapcsolalattartásért. Tájékoztatást kaphatunk például a kereskedelmi kamarák, önkormányzatok, különféle szakmák érdekképviseleti szervezeteitől.
    Az EU Kommunikációs Közalapítvány feladata különféle csatornákon elérni az egész társadalmat, a tájékoztatásba bevonni a szociális partnereket, a szakmai és civil szféra szervezeteit, az államigazgatás és az EU-tájékoztatás regionális intézményeit és a lakossági tájékoztatást végző csoportokat.
    Az Európai Bizottság Magyarországi Delegációjának információs központja, az Európai Tájékoztatási Központ ingyenes szolgáltatásokkal segít minden hozzá fordulót. Könyvtárában harminc témakörben találhatók könyvek, folyóiratok, tanulmányok az EU történetéről, intézményeiről, politikáiról és bővítéséről, valamint az EU és Magyarország kapcsolatáról. Kiadványok, internethozzáférés, honlapcímek – amelyek tematikus bontásban tartalmazzák az európai integráció témaköréhez kapcsolódó EU-közösségi, illetve hazai websitecímeket – várják az érdeklődőket. A Mit? Honnan? Hogyan? című füzetecske azon magyar információs források címét és elérhetőségét veszi sorra, amelyek Európai Unió-s kérdésekkel kapcsolatosan szolgálják a lakosság tájékoztatását.
    Informálódási lehetőség tehát bőven van, de hogy felelősen tudjunk dönteni, ahhoz minél szélesebb körben tájékozódnunk kell arról, milyen lehetőségek nyílnak meg előttünk, ha Európához tartozunk.

Chmelár Veronika

Budapest, 2003. január 19.